2017. március 4., szombat

Első reggel a Láthatatlan Egyetemen

Odakintről halk madárcsicsergés, csacsogás, és némi káromkodás hallatszott. A reggeli hangok vicceskedvű bazárimajomként végig lopakodtak a hallóidegeiden és valahol a homloklebenyed mögött istentelen verni kezdték a cintányérjukat. Úgy érezted menten kettéreped a fejed, aztán hirtelen egy gondolat emelkedett elő a fájdalom vörös ködéből. A madarak káromkodtak. Ennek az oka bizony némi emlékezést kíván. Mozgásra ösztökéled tiltakozó elméd fogaskerekeit. Pár hónapja esett meg, hogy az uborkafarmra beállított egy nagy szakállat, és első látásra egy giccses padlószőnyeget viselő öregember.
Mint kiderült te bizony apád nyolcadik fia vagy, ez nem volt olyan meglepő, tekintve, hogy ismerted a bátyáid, akik iránt a "kútba lökném"-től a "kútba lökném és utána dobnék egy malomkövet"-ig terjedt a szereteted. Ami inkább meglepő volt, hogy apád is nyolcadik fiú. Az öregember szerint ez varázslóvá tesz, vélhetőleg innen az irományok iránti olthatatlan vonzódásod, amelynek okán a testvéreid annyit kínoztak. Tekintve, hogy hét fiút etetni könnyebb mint nyolcat, főleg ha az utolsó valahogy megtanult olvasni és szántás helyett azzal tölti az idejét, apád beleegyezett hogy az öreg varázsló elhozzon a Láthatatlan Egyetem-re, ami a Nagy Wahooni közepén csücsült.
Az öreg varázsló afféle "tehetség"kutató volt, ahogy ő mondta és Árnyék Széknek hívták, a nevéhez híven csak úgy ömlött belőle a szó. Mire tegnap reggelre az Egyetemhez értetek már annyit tudtál a városról mintha fél éve ott éltél volna. Innentől kezdtek zavarossá válni a dolgok, mindenesetre az eszedbe ötlött valamiféle elsősöknek tartott bankett, ahol annyi élelmiszer volt, amennyit az uborkafaron még delíriumos gyermekkori lázalmaidban sem láttál. Pedig azokban gyakran szerepelt egy zöld hengeres termésekből képződött szökőár. A fájdalmas emlékmorzsák újabb darabja tisztult picit ki. Volt ivás is. Sok-sok ivás. Az utolsó emléked egy üveg felirata: "Vigécz Magiszkusz snapsza. Fűszerekkel meg izékkel."
Odakint a fülemülék tovább szidták egymás felmenőit a jobb fészkelőhelyekért, te pedig felülve az egyetemi túlélőcsomagodhoz járó mágikus órára pillantottál. 8:30. Újabb emlékfoszlány tűnt elő, ezúttal mint egy elszabadult szekér. Az első óra 9-kor kezdődik , neked viszont fogalmad sincs hogy hol. A villámba. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése